A Szent Korona Országa

Kedves András!

Gondolataim leírására két okom van:

1. Írásodban egy jelentős elmozdulást látok az ezeregyszáz éves, és a mai válságig vezető liberális-kapitalista (most „polgári demokratikus”-nak nevezett) gondolkodási módról a szentkoronai (józan paraszti ész szerinti) gondolkodási mód felé.

2. Az írás tartalmazza – még ha nem is nevén nevezve, hanem alternatív „evidenciának” (magától értetődőnek) minősítve – a Szabadság Alkotmányának öt pontját.

Írásod kifogásolja, hogy nem határozom meg a szabadság fogalmát. Nem egy helyen leírtam és elmondtam: szkíta őseink a legnagyobb értéknek a Tudás (hit és tudomány) és a Szabadság (hűség és szeretet) kettős egységét tartották, ahogyan azt Hérodotosz leírta (nem is értette a szerencsétlen, hogy miért vannak ezzel olyan nagyra – ez nem baj, az már inkább, hogy a mai magyarságban sok Hérodotosz van).

Akinek a szabadság meghatározásával kapcsolatban bármi kételye lenne, azt emlékeztetem a kettős egység részeinek megjelenéseire a „latinos kultúrában”:

- Aquinói Szent Tamás (aki magyar anya szülötteként latin nyelven írta, a dogmatikus latinos kultúrával ellentétes nézeteit) a Tudást így határozta meg: a hit és a tudomány egysége. Ezen belül a hit a meggyőződés és bizalom kettős egysége, a tudomány pedig az isteni szabályok alkalmazási módjának ismerete (természetesen gnosztikusan – vagyis az isteni akarat megismerhetőségeként – értelmezve).

- Azt tudjuk, hogy Szent István Somogyban, Koppánynál töltötte gyermekkorának jelentős részét. Szerintem természetes, hogy az ott szerzett ismeretei alapján az „Intelmek”-be[2] „becsempészte” a szabadság meghatározásának két elemét: „atyai eleink hagyományaihoz való hűséget” és a szeretet 14 megnyilvánulási formáját, amit összefoglalva úgy lehet mondani: „minden teremtmény számára a szabadság biztosítása” (ez a 14 gondolat maga az Intelem).

Én a szabadság két részének meghatározását tartom az Intelmek legnagyobb értékének, nem cáfolva azt sem, hogy ez a „magyar tízparancsolat”, viszont megállapítva, hogy az Intelmekben ezek miatt „kakukktojás” az ószövetségi hivatkozás.

Itt ismét megjegyzem: szerintem a történészek legfontosabb feladata, hogy felfedjék, ki volt Szent István, mert a jelenlegi kép kettős személyiséget mutat: aki a letisztított Intelmek gondolatait írta, az nem lehet azonos azzal, aki üldözte, irtotta azokat, akik atyai eleink hagyományait őrizték.

Azért fontos ennek tisztázása, mert a társadalmi együttélés szabályairól, a jogrendszerről (és ennek Szegletkövéről, az Alkotmányról) nem lehet rendszerbeli helyéről kiragadva írni és beszélni, mert akkor óhatatlanul a demagógia útvesztőjébe kerülünk.

A Teremtő a Szent Koronával, mint a Lélek Fényének Továbbadójával, ránk kegyelmezte azt a gondolkodási módot (paradigmát), amely kiinduló pontja az eszmei (ideológiai) alap[3]. Ez az, amelyre - és egyedül erre – épülhet az évezredek után visszatérő (Új) Világrendszer. Ennek mintaadása a Magyar Küldetés (Németh László), „akkor is, ha tudunk róla, akkor is, ha nem, akkor is, ha akarjuk és akkor is, ha nem” (Molnárfi Tibor).

A liberális-kapitalizmus (Orbán Viktor figyelmébe: nincs „nyugati” és „keleti” liberális-kapitalizmus, ahogyan nincs „nyugati” és „keleti” szocializmus-kommunizmus sem, csak ezen nevek alatt egy önjelölt embercsoport önkényuralma van[4]) éppen most ereszkedik sírba[5], ezért a világ megmentésre egyetlen lehetőségünk végakarata (a világpusztulás) beteljesülésének megakadályozása.

Ezt az önvédelmi kötelességet csak akkor teljesíthetjük, ha a liberális-kapitalizmust kiszolgáló, ezeregyszáz éves rabságunkat okozó judeokeresztény „hittételt” (Soros György által használt szabadkőműves kifejezés) elvetjük végre, XXIII. János 1962. májusában nyilvánosságra hozott „Penitentian agere” kezdetű enciklikájában leírt akaratának megvalósításával. (Ez egyben a – most még - judeokeresztény egyházak megtisztuló egységesülésének alapja is.) Ez az enciklika a jézusi tanítás alapjaként a Szumír-magyar bibliát[6] határozta meg, elvetve az „ósdi, összelopkodott Ószövetséget”. Annak, aki nem tudná: a Biblia arámi (nem görög, nem latin) szó és magyar jelentése: Világosság Beszéde.

Amikor Alkotmányról beszélünk és írunk, akkor tudnunk kell, hogy a Teremtő használati utasítása a Világban élésre az a Szent Korona, ami először a Szumír-magyar Bibliában szerepel, nem tárgyként, nem dogmatikus diszciplínaként, hanem a hamvasbélai kereszténységben[7] a Lélek Fényének továbbadójaként, megparancsolva az anyag uralásának és formálásának módját.

Ez az ideológiai alap határozza meg a Szent Korona Értékrendje szerinti jogi-[8] és gazdasági[9] gondolkodási módot.

Ennek a zárt logikai rendszernek[10] szegletköve az emberi érték- és érdekazonossági közösség, az állam, és a Teremtő akaratát megvalósító ember hűségben és szeretetben élő szabadsága, amely feltételeit és védelmét az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai biztosítják.

Ez az Alkotmány[11].

Ennek egy történelmi időszakra vonatkozó irányelveit tartalmazza az Alaptörvény[12], aminek működési szabályzatát az alaptörvény szintű főtörvények[13] adják.

A részletes szabályozás (taxáció) a döntési helyzet kialakulásának helyéről indul (település, társadalmi csoportok).

A Szent Korona Értékrend nem államhoz kötött, ezért élhetnek a Szabadság Alkotmányát elfogadó államok, nemzetek szerves egységként működő konföderatív (önállóság alapján álló, célterületeken megvalósuló, önkéntes együttműködés) államszövetségben[14]. A Magyar Küldetés ehhez ad mintát.

Nem írom le a jogrendszer felépítését, mert az a jogi gondolkodási mód (paradigma) váltásról írtakban szerepel, ugyanezen okból nem szólok itt a gazdasági értékrendről.

Egy dologról viszont szólnom kell, egy másik írásoddal[15] kapcsolatban, amely a kétkamarás törvényhozásról szól.

A kettőben egység elve több jelenleg is érvényben lévő törvényben szerepel, de csak formailag, tartalmától megfosztva. (Államelnök – miniszterelnök, egyéni és listás választás, országgyűlés plenáris és bizottsági része, bíróság-ügyészség stb.)

Ilyen a törvényhozás kettőben egysége is.

A törvényhozás a hatalomgyakorlási rendszerben a végrehajtás (a gyula - mai szóhasználattal - miniszterelnök által vezetett szervezet) feladata. A szabályozás (törvényhozás) a Szent Korona testének két része (terület és személy – Kmetty János) összehangolt működésén alapul. Ennek megfelelően az alsóház a terület (és nem a pártok) képviseletét látja el, míg a felsőház a társadalmi csoportokét (nemzetiség, vallás, korcsoportok és szakmák). Az 1926. évi XXII. tc. a felsőházat nem „atyai eleink hagyományai” szerint építette fel, mivel a választás és választhatóság joga (következésképpen a nemzetiségek és a vallás képviselete) kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjait (a Szent Korona Tagjait) illeti meg.

Az alsó- és felsőház rendszerszabályozási feladatokat lát el. Döntési folyamatban beöltött jogosítványait az Alaptörvény, felépítését, feladataikat és függőségi kapcsolatait a hatalomgyakorlásról szóló alaptörvény szintű főtörvény szabályozza.

Mint minden választott tisztség (elöljáró és képviselő) visszavonásig, lemondásig, illetve halálig érvényes, tehát nem ciklikusan választott. A kötött mandátum, tehát a visszahívhatóság (amit Kézai Simon szkíta – Géza előtti - hagyományként karddal, száműzetéssel vagy szolgaságba taszítással megvalósuló „letételnek” nevez) a közszabadság (nem a manipulálható „demokrácia”) mindenek fölötti érvényesülését jelenti.

Emlékezz a Szent Korona Országának latin nyelven, de a dogmatikus latin kultúrától eltérő jelzőjére: „Sacrosanta respublika” – szent és sérthetetlen köztársaság. (Érdemes egy kicsit elidőzni a köztársaság szó értelmezésénél!)

Kedves András!

A Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testületből[16] azért léptem ki, mert nem láttam benne a szándékot – és ezért a lehetőséget - a Szent Korona Értékrend megvalósulására.

Te még tanultad a szovjet irodalmat (nem mondom, hogy örömmel), így ismered Vlagyimir Majakovszkij „Önagyonüllésezők” c. versét. Ez jut eszembe, amikor a Testületre és minden olyan szervezetre, összejövetelre gondolok, ami a célt és az eszközt összetéveszti.

2008. májusának utolsó hétvégén nyilvános vitát rendeztünk a Magyarok Házában a Szent Korona Értékrend magyar és nemzetközi jogszabály-tervezeteiről. Ennek eredményeként állt össze az az anyag, amelyet a Püski kiadó ez év januárban „Az Új Világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona” cím alatt megjelentetett. Július végén került piacra a második kiadás.

Rendszerszervezői szakkifejezéssel a rendszerterv elkészült, zsűrizése megtörtént, és ezzel a bevezetésig befagyott.

Tehát a Szent Korona Értékrend rendszerének bevezetése a feladat, amihez mindenekelőtt azoknak kell kiválasztódniuk, akik Tanítóként megszervezik a települések törvényeinek elkészítését, a települések elöljáróinak, képviselőinek kiválasztását, ezen keresztül a járási, megyei és országos törvényalkotást és elöljáró, valamint képviselőválasztását, valamint a Nemzetgyűlés (amely első alkalommal Alkotmányozó) összetételét határozzák meg[17].

Nem lehet a jelenkor magyarjainak legfontosabb feladatát másként meghatározni, mint ahogyan száz éve Ady Endre tette:

„Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
Kapja meg végtén szegény Magyarország
A szabadító magyar tanítót.”

(A magyar tanítókhoz[18])

Téged és ezt a levelet olvasó minden magyart meghívok egy Továbbadó Szerre, ahol a Tanítók kiválasztódnak.

Az érzelem és értelem összhangjában élő Tanítók kiválasztásához kérem a Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és kitartást adó kegyelmét minden Szent Korona Tag számára.

Kinek kérdés, hogy így lesz?

Kelt Szegeden, 2010. Új Kenyér havának 17. napján.

A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:

Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

Az írás változatainak címei:

A levél nyomtatható változata: http://szkszhu.szksz.com/ISz100817.pdf, http://szkszhu.szksz.com/ISz100817.doc

Ígéretbehajtó Szemle változat: http://szkszhu.szksz.com/ISz0830.pdf

Hangos levél: http://szkszhu.szksz.com/IBSZ100817.html