A Szent Korona Országa

Az Új Világrend régi-új Bibliája és régi-új Alkotmánya

Ma, amikor a sírba szálló világrendⁱ szigorítja a diktatórikus intézkedéseket Magyarországon az Orbán Helytartósággal és a Helytartótanács „ellenzéki” tagjai kénytelen asszisztálása mellettⁱⁱ, Európábanⁱⁱⁱ, és az EU minden tagországában^iv hatalmat bitorló Helytartóságokhoz hasonlóan,

amikor a sírba ereszkedő világrend csillagháborús fegyverrel^v, háttérben működő^vi és nyilvánosságra lépni szándékozó^vii világkormány-előkészítő összeesküvése egy, a jelenleginél is torzabb világrendet vetít előre,

amikor a sírba ereszkedő világrend kiépített szervezeteivel igyekszik az erőszakos politikai és gazdasági hatalomszerzés- és megtartás (terrorizmus) eszközeinek maradékát egy végső világpusztításra használni^viii,

amikor a sírba ereszkedő világrend az Új Világrend gondolkodási módjának (paradigmájának) egyedüli és elkerülhetetlen hordozóját, a Szent Koronát igyekszik lényegétől megfosztva utolsó napjai igazolására alázni,

és amikor a természettudományos bizonyítékok^ix, valamint a természeti katasztrófák egyaránt igazolják azt, amit a maja naptár ennek a Csillagévnek az utolsó Napéveire meghatározott^x,

akkor éreznie kell mindenkinek: eddig legalább százezer magyar ember kapta meg a látás kegyelmét, de nem pusztán saját továbbélésére, hanem arra, hogy azok közül, akik a rácsok közé szorított szabadságot nézik, de még nem látják magukénak, minél többeknek adja át a továbbélés feltételeit, vagyis a teljes tudás és szabadság kettős egységét, hűen atyai eleink – és az emberiség - legnagyobb értékéhez.

_____________________________________

A látás kegyelmében részesülők legelső feladata a tiszta alap továbbadása. Láttatni kell, hogy a Szent Koronából eredő Lélek Fénye nem homályosítható el sem meghamisított, sem megmásított ál-értékekkel. Nem homályosíthatja el a sírba ereszkedő világrendszer két lelki pillére, a neoliberalizmus kiszolgálását megengedő Szent Korona Tan és a kereszténynek mondott, de idegenek szolgálatába állítással értékvesztetté vált judeókereszténység.

Ezek lelki hályogjának eltávolítása a legfájdalmasabb önműtét mindannyiunk számára, hiszen az agymosás eredménye a HAARP-jelenség leállításával viszonylag gyorsan tisztítható, éppúgy, ahogyan a természeti katasztrófák által ütött seb is beheged a természet öngyógyító erejével, de a lélek ezeregyszáz éves kilúgozása belemarja és a szabadság-hiányt elfogadó megalázottság átjárja nemcsak lelkünket, hanem szellemünket és testünket is.

Fájdalmas azt tapasztalni, hogy környezetünket is tisztítani kell, nemcsak önmagunkat. Családunkat, ismerőseinket, környezetünket egyaránt át kell alakítanunk, vállalva azokat a sebet ejtő személyi, kapcsolati következményeket, amelyeket a tisztítással járnak. Fel kell készülnünk arra, hogy nem mindenki akar látóvá válni! Sokak karmája ezt most nem is engedi meg.

A Szent Koronával kapott küldetésünk nem csak értünk van, hanem mindenkiért. A Szent Koronát az emberiségnek adta a Teremtő, rajtunk keresztül. Ez nem érdem, hanem kötelezettséget adó felelősség.

Ezért kell a Szent Koronát a judeokereszténységgel a most elmúló világrendszer szolgálatába állító szennyeződéstől megtisztítani, úgy, hogy a búvópatakként irányító Szent Korona sugallatára átmentett tiszta értékek ne szenvedjenek sérülést.

Az utóbbi napokban többek által hivatkozott „Főpapi Tanácskozás A Vallások Közötti Párbeszédről” c. Pásztori Figyelemfelhívás^xi nem jelent valós közeledést a keresztény (pontosabban: katolikus) egyház részéről az Egyistenhívő vallások egyesülése felé.

A Figyelemfelhívás két fő jellemzője:

1. A párbeszéddel nem összehangolást (koordinációt), hanem összevonást (integrációt) – vagyis lelki gyarmatosítást (ld. föderatív Európai Unió) - akar elérni, azoknak a Kinyilatkozásoknak az érvényre juttatásával, amelyek alapja „A Katolikus Egyház Katekizmusa^”xii szerint - az Ószövetség szavaival -: „Isten kiválasztja Ábrámot, meghívja őt” (59. pont) és „Isten saját népévé formálta Izraelt” (62. pont).

2. „Hagyományos vallás” körét földrajzilag Ázsiára, Amerikára, Óceániára – és belső hivatkozással egy korábbi Figyelemfelhívásra – Afrikára korlátozza, vagyis a benne írtak Európára és Ausztráliára nem vonatkoznak.

Az a szemlélet, ami a (judeo)kereszténység „Bibliájának” ószövetségi részében megnyilvánul, ellentmond a II. Vatikáni zsinat „Dei Verbum” dogmatikus konstitúciójának (12. jegyzet):

„Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek.”

Ez a szemlélet ellentmond annak is, amit XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinatról kiadott "PENITENTIAN AGERE" című Encyclicában megfogalmazott:

„Tele a fejük spekulatív dogmával és az ószövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, a minden népeknek adott természeti jogokat és a krisztusi univerzalitást.

Vagyis az ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok, mint az archeológia, antropológia és geológia, nemkülönben más, mint a megtalált sumér első Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956), mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki sem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek, a Sumér, Akkád, Káld, Babyloni népnek megmásított történelme. Szóval kötve vagyunk valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Istennek fia...”^xiii

Annak bizonyítására, hogy Jézus zsidó származása a legnagyobb és meghatározó történelemhamisítás, elég azt tudni, hogy a „Sumér első Biblia”^xiv a ragozós arámi nyelven íródott, ami Jézus anyanyelve^xv. (Az igaz, hogy Ábrahám arámi nyelven beszélt és írt, hiszen az akkori Babilóniában ez volt a beszélt nyelv, azonban minőségében egy dolog egy nyelvet megtanulni és egy másik abba beleszületni. Ma Magyarországon képletesen és ténylegesen mindenki magyarul (az államalapítók és államalkotók – a Szent Korona Tagjai - nyelvén) beszél, de azok gyakorolják a hatalmat, akik nem beleszületettek a magyar nyelvbe, hanem megtanulták azt. Ezért kell a beleszületetteknek kizárólagosan gyakorolni a hatalmat, éppúgy, ahogyan az arámi nyelvbe beleszületettek gyakorolták a hatalmat Ábrahám idején Babilóniában, és amikor az arámit tanulva beszélők át akarták venni a hatalmat, kiűzték azokat onnan.)

Akit nem győzik meg Jézus származásával kapcsolatban az előzőek, olvassa el János evangéliumát. Segítek:

„Nézz utána és megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta.” (7:52)

„A zsidók körülvették és kérdezték tőle: „Meddig tartsz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” „Mondtam már nektek - felelte Jézus -, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók.” (10:24-26)

„Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug és a hazugság atyja.” (8:42-44)

„Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.” (16:1-3)

Akik kizárják Jézus követőit a zsinagógákból, akik nem fogadták el Őt Messiásnak, azoknak nem Isten, hanem Sátán az atyjuk – Jézus szerint. A Sátán Írásai – amelyek a gyűlöletet sugallják^xvi - hogyan lehetnének a Teremtő szereteten alapuló Kinyilatkozásainak alapjai, amelyeket a Krisztusi Tanítás közvetít? Nem inkább Jézus beleszületett anyanyelvén írott – és természetszerűen születésétől kezdve ismert, tanult – Mennyei Bölcsesség Szaván alapult tanítása, vagyis azon a teljes tudáson, amely a szabadsággal kettős egységben az emberiség legnagyobb értéke? Ki meri azt állítani, hogy Jézus minden élethelyzetre választ adó Kinyilatkozás-továbbadásának alapja nem a káld-arámi nyelven értelmezett „Biblia”?

„Ezt a Bibliát visszaadjuk a római egyház fejének, mert ezzel a könyvvel irtották ki népünket azok, akik ezt ’vallásunknak’ hozták.” – ezekkel a szavakkal adták vissza a perui indiánok a 2002-es pápai látogatáskor II. János Pál pápának azt a Bibliát, amit a Teremtő Kinyilatkozásaként akar 1993-ban ismét rájuk kényszeríteni a Pásztori Fegyelemfelhívás.

Az új világrend gondolkodási módját (paradigmáját) a kereszténységre kell építeni, de nem a judeokereszténységre és az Ószövetségnek nevezett Tórára, hanem a Krisztus-követő kereszténységre, a tiszta Egyistenhitre. „A kereszténység nem vallás. A vallás történeti és társadalmi és szellemi eredetű, dogmatikával és papi szervezettel és szertartásokkal. A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló tanítás.” – ahogyan Hamvas Béla tanít bennünket - általában szemérmesen elhallgatott - Patmosz^xvii c. esszékötetében. Ezt a tiszta létérzést adta a Teremtő legfőbb Kinyilatkozásaként nekünk Jézus: „Jézus soha senkit sem szólított meg dialektikusan (itt: a valóság ténye és a valóság észlelésének a ténye között fennálló ellentét), és soha nem beszélt tárgyi kérdésekről, és nem vitatkozott, és nem bizonyított, hanem mindig az ember lényét érintette meg. Nem érvek. Nem védelmi rendszerek. Nem kérdések; nem, hogy bűnös, vagy bűntelen. Most hozzád beszélek, megnyíltam neked, és nyílj meg nekem. Eressz engem magadba, ahogy én téged magamba eresztelek.” (ld. előbb).

Azért, hogy a Krisztusi tanítás érvényesüljön, vissza kell állítanunk valós alapjával, a Mennyei Bölcsesség Szavával alkotott kettős egységet ahhoz, hogy erre az örök és változtathatatlan szegletkőre, mint Bibliára építkezhessünk.

________________________________________

A Pásztori Figyelemfelhívás (11. jegyzet) nem beszél az európai (így a magyar) „Hagyományos vallásokról”. Ennek ellenére megállapításai nem földrészre korlátozódnak, mintegy bizonyítva, hogy a „Hagyományos vallások” összefüggő rendszert alkotnak, mert azonos alapokon állnak:

„Általában a Hagyományos Vallások tisztán hisznek az Egyistenben, a Legfelsőbb Létezőben, AKI-t ilyen nevekkel tisztelnek még meg, mint “A Nagy Szellem”, “A Teremtő”, „A Hatalmas”, “A Hatalmas Szellem,” “Az Isteni”, „Az Érzékekfölötti”, “Aki Fent Lakik”, “A Menny”, stb”

Erkölcsi törvényeknek azok számítanak, amelyeket nemzedékek adnak tovább és a felmenők és az ősök, esetleg Maga Isten kérnek számon.

A Hagyományos Vallások nem kinyilatkoztatott könyvek tiszteletén alapulnak. Nem is hittudományi vagy bölcseleti elméleti megállapításokban jelennek meg. Gazdag tartalmuk és sok értékük gyakran szertartásokban, közmondásokban, viselkedésben, szokásokban, és kapcsolati szabályokban találhatóak meg. Ritka az, amikor egyetlen alapítóhoz vezetik vissza magukat.” (3. A Hagyományos Vallások Elemei)

„A hagyományos társadalmakban a szentségnek nagy jelentősége van. A vallás annyira áthatja az életet, hogy már nehéz a vallásos részeket a helyi szokásoktól megkülönböztetni. A hatalom nem világi fogalom, hanem szent bizalmon alapuló viszony. A Hagyományos Vallások embere nagy figyelmet szentel a Földnek. Tiszteli az életet és megünnepli a fontos állomásokat: születés, felnőttkorba lépés, házasság, halál. Erősen érzékeny a család szentségére, amely a gyermekek szeretetét is magában foglalja, illetve az idősek tiszteletét, és az ősökkel való kapcsolatot is. A jelképek a láthatatlan világ kapcsolatában fontosak. A szertartások iránt természetes szeretet van.” (4. A Hagyományos Vallások néhány Főbb Értéke)

„Valamikor a Hagyományos Vallások egységet képeztek a gyakorló emberek műveltségében. Náluk gyakran ugyanazon szót használták a vallásra, a szokásra és a műveltségre is. Ezek az erők és értékek egyben tartották a társadalmakat.

A Kereszténységgel, más vallásokkal, illetve a nyugati kultúrával való találkozás, de leginkább az új tudományok, felfedezések és a városiasodás ezeket a társadalmakat megváltoztatták. Ennek ellenére a Hagyományos Vallások hatása erős maradt, különösen nehéz helyzetekben.” (6. Változások a Hagyományos Vallásokban)

Ezekkel cáfolja a Pásztori Figyelemfelhívás önmaga megállapítását:

„A ’hagyományos’ szó nem a változtathatatlanságra utal, hanem inkább a helyi jellegre.” (2. Mit értünk Hagyományos valláson?)

A fő ok, amiért a Főpapi Tanácskozás nem írt Európára vonatkozó Pásztori Figyelemfelhívást a lelkipásztorokhoz, nyilvánvalóan az, hogy nem akarnak párbeszédet olyan „Hagyományos Vallással”, amely a Krisztusi tanítások tiszta alapját adja. Ezek a párbeszédek, mint előzmények (premisszák) törvényszerűen a Teremtő igaz Kinyilatkozásait eredményeznék következményként (konklúzióként), amelyek lényegükben térnek el a Tóra-alapú judeokereszténység Teremtőnek tulajdonított, de az Isteni akarattal szembenálló „Kinyilatkozásokkal”.

A neoliberalizmus és az azt megengedéssel támogató judeokereszténység számára egyaránt „legveszélyesebb szélsőség” a Szent Korona, akit az a – XXIII. János által hivatkozott - Sumér-magyar Biblia (14. jegyzet) írt le a Lélek Fényének közvetítőjeként (vagyis a Teremtő Kinyilatkozásait továbbadóként), amelyet a jelenlegi Csillagév utolsó negyedének kezdetétől (Krisztus előtt 4000-től) ismerünk.

Ő az, aki búvópatakként követte történelmünket, hogy amikor szükség van rá, felemelkedjen, és tiszta forrásában megmártózva a szabaddá válás reményének erejét kapjunk felkészülve az Új Világkorszakra. (Bálint Sándor gondolata)

A Szent Korona mindazt rendszerben adja, amit a Pásztori Figyelemfelhívás a „Hagyományos Vallások” jellemzőiként meghatározott: „Valamikor a Hagyományos Vallások egységet képeztek a gyakorló emberek műveltségében. Náluk gyakran ugyanazon szót használták a vallásra, a szokásra és a műveltségre is. Ezek az erők és értékek egyben tartották a társadalmakat.”

A társadalom szerves egységben élésének alapját adó erkölcsi törvényeket a társadalmi együttélés szabályainak (a jogrendszernek) alapjává teszi a Szent Korona Értékrend. A legnagyobb értéket, a teljes tudás és a szabadság kettős egységét védi mindenek felett.

Tökéletes a Pásztori Figyelemfelhívás megállapítása: „A Hagyományos Vallások nem kinyilatkoztatott könyvek tiszteletén alapulnak. Nem is hittudományi vagy bölcseleti elméleti megállapításokban jelennek meg.” Ezek nem kellenek, mert a Szent Korona belső hangként irányít minden embert. Ezt nevezi a köznyelv „józan paraszti észnek”, ezt nevezte Bálint Sándor „népi katolicizmusnak”, és – mivel a Szent Korona Értékrendjének érvényesülését jelenti – így is nevezhetjük: szentkoronaiság.

Szeretettel üdvözlöm a Katolikus Katekizmus I. Vatikáni Zsinat (1869. december 8. - 1870. október 20.) „Dei Filius” dogmatikus konstitúcióját idéző (alábbi idézetben *-gal jelölt), az agnoszticizmust (és ezzel bizonyos mértékig a dogmatizmust) felülbíráló határozatát: „Az ember természetes értelmével bizonyossággal megismerheti Istent a maga műveiből. Létezik azonban egy másik megismerési rend, melyet az ember a saját erejéből képtelen elérni: tudniillik az isteni kinyilatkoztatás rendje.* Isten teljesen szabad döntéssel kinyilatkoztatja és odaajándékozza magát az embernek. Teszi ezt azáltal, hogy kinyilatkoztatja misztériumát, jóságos tervét, melyet Krisztusban öröktől fogva minden ember számára elgondolt. Tervét azáltal nyilatkoztatta ki teljesen, hogy elküldte szeretett Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust és a Szentlelket.” (12. jegyzet)

Ugyanakkor sajnálom, hogy ez a konstitúció nem érvényesül következetesen, amikor a Krisztusi tanítás alapjait határozza meg (59 – 64. pontok).

A Teremtő Kinyilatkozásai Krisztus tanításain és annak gyakorlati (anyag uralására és alakítására vonatkozó) Szent Korona Értékrendjén (Specie Sacrae Coronae) keresztül tartják egyben a társadalmat, a Pásztori Figyelemfelhívás megállapítását igazolva: „Valamikor a Hagyományos Vallások egységet képeztek a gyakorló emberek műveltségében. Náluk gyakran ugyanazon szót használták a vallásra, a szokásra és a műveltségre is. Ezek az erők és értékek egyben tartották a társadalmakat.”

Amikor valami ennyire egyértelműen jó, hasznos és Istent az ember érdekében szolgáló, akkor miért volt (és van) szükség arra, hogy ezek helyére bármit is állítsanak?

Most ez a „bármi” a judeokereszténység és az alapján értelmezett Szent Korona Tan, ami a sírba ereszkedő gondolkodási mód (paradigma) ideológiai (Soros György szerint: hittételi – ez Szabadkőműves kifejezés) részét jelenti.

A fentiek alapján nem férhet kétség a következő végkövetkeztetés igazához:

Az Új Világrendnek a régi-új, örök és változtathatatlan erkölcsi törvényeket kell a társadalmi együttélés (jogrendszer) alapjává (Alkotmányává) tennie.

________________________________________

Az Új Világrend ideológiai^xviii, jogi^xix és gazdasági^xx gyökeres (radikális) változást (gondolkodási mód – paradigma – váltást) jelent.

Ezt három radikális lépés megtételével érjük el:

1. Gazdasági, társadalmi, önszervezési függetlenségünk visszavétele:

Kilépés az Európai Egyesült Államokból (EU-ból), Európai Államszövetség létrehozása

2. Külügyi, védelmi függetlenségünk visszavétele:

Kilépés a NATO katonai szervezetéből, tagságunk felfüggesztése a politikai szervezetben.

3. Az idegen hatalomgyakorlás megszűntetése:

az állampolgárság azonos a Szent Korona tagsággal.

Ehhez a közszabadság elve szerint létrejött Alkotmányozó Nemzetgyűlést^xxi kell tartani, a Szent Korona Értékrendje szerint, amely

a régi-új Bibliára épülve kihirdeti a régi-új Alkotmányt,

és meghatározza atyai eleink hagyományai szerint a hatalomgyakorlás jogi és személyi feltételeit.

Ezt kell tennünk Teremtőnk ránk kegyelmezett küldetésének megvalósításaként, az Új Csillagév kezdetéig, 2012. december 23-ig.

Kérem – táltos királyunk, Szent László könyörgésével – a Magyar Istenének erőt, megvilágosodást és kitartást adó kegyelmét ahhoz, hogy küldetése teljesítéséhez látóvá váljon a Szent Korona minden tagja.

Így kell lennie!

Kelt Szegeden, 2010. Napisten havának 24. napján.

A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:

Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája