A Szent Korona Országa

A Kormány gazdasági akcióterve mindenekelőtt azt bizonyította, hogy a neoliberalizmus kiszolgálásának csak egyetlen módja van: a Helytartótanács a választók nevében, de érdekeinkkel szemben hajtsa végre azokat a parancsokat, amelyeket előírnak nekik.

Ez az akcióterv a gazdaság (pontosabban a bankok és a nagytőkések) kiszolgálójává teszi az államot (tehát neoliberális), az állampolgárok túlnyomó részére hárítva ennek anyagi terheit.

2010. június 3-a volt a kijózanodás napja.

Barroso kiadta a félreérthetetlen parancsot Orbán Viktornak: „folytassa a költségvetési hiány lefaragását célzó erőfeszítéseket, és gyorsítsa fel a pénzügyi konszolidációt.” – vagyis tegye azt, amit Bajnai Gordonnak kellett tennie.[1]

Ezt nem tudta Varga Mihály (vagy nem gondolta át ennek következményeit) és még mindig ellene szólt ennek a parancsnak: „a 3,8 százalékos hiánycél nem tartható, annak nagysága hozzávetőleg 7-7,5 százalék lesz.”[2]

Kósa Lajos – minden támadás ellenére – nyersen fogalmazta meg a parancsot, a végrehajtás kedvezményezettjeinek meghatározásával: csökkenteni kell a vállalkozások adóterheit. Azt a kérdést, hogy miből, értelmetlen feltenni, hiszen pillanatnyilag a túlélés a legfontosabb[3].

Így aztán természetes, hogy a Kormány gazdasági akcióterve a kijózanodás napjának következménye, amelynek kulcsa, a 3.8 %-os hiánycél tartása: „év közben - ilyen bizonytalan világpolitikai és -gazdasági helyzetben, mint ma -, nem lehet hiánycélt váltani.”[4]

Öt nappal korábban is ugyanilyen bizonytalan volt a világpolitikai és -gazdasági helyzet, de reménykedtek abban a görög válság-kezelés megismétlődik, ahogyan Kósa Lajos ki is mondta, előbb idézett nyilatkozatában: „A görög példa arra ad lehetőséget, hogy Magyarországot sem hagyják majd elsüllyedni, vagyis ezeknek a lépéseknek az árát le fogja nyelni Európa”.

Ami a kormányprogramot a mintha-kormány mintha-programjává tette[5], az EU tagságunk miatti feltétel és lehetőség hiány, ebben az akciótervben pontosan megfogalmazódott.

Az elvonások következtében kialakult anyagi feltétel hiánya fokozódott: ennek az akcióprogramnak a hatására már a 2010-es 7840 milliárd forint sarc[6] is lényegesen növekedni fog és meg fogja közelíteni a költségvetés főösszegének (14000 milliárd forint) kétharmadát. Ennek a mindannyiunkat érintő bizalom hiánynak hogyan meri fölé rendelni a Kormány és a Helytartóság a 3,8 %-os költségvetési hiányt? Sem nagyságrendben, sem hatásában nem hasonlítható a kettő össze!

Arra, hogy az EU-tagságunkkal (különösen a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével) mennyire behatároltak a lehetőségeink, a példát a kijózanodás napja szolgáltatta mindennél érzékletesebben. Az akcióprogramot készítők vagy nem ismerik a Lisszaboni Szerződés lehetőség-megvonó rendelkezéseit, vagy szándékosan vezették félre az embereket akkor, amikor a 12. pontot leírták: „A kormány javasolja, hogy a kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási és -értékesítési feltételeit jelentősen könnyítsék.” Olvassák el, ha eddig nem tették a tiltó rendelkezéseket![7]

Legalább a kormányellenzéknek kifejezésre kellett volna juttatnia, hogy a „világpolitikai és -gazdasági helyzet” bizonytalanságának oka endogén (belső eredetű) – ahogyan azt Soros György már 2008. októberében meghatározta[8] - amely megszűntetése az ok megszűntetését is kell, hogy jelentse, vagyis „újfajta gondolkodást, paradigmaváltást igényel” – ahogyan azt Orbán Viktor és több más politikus mentora megfogalmazta.

______________________________

Ez az akcióterv teljesíti Barroso parancsát:

- Úgy vezeti be a bankadót, hogy fenntartja a költségvetésben szereplő bankmegsegítő (konszolidáló) összeget és a válsággal előírt nyereségből a bankoknál hagy legalább 100 milliárd forintot, így a megsegítő (konszolidációs) összeg növekszik.

- Csökkenti a költségvetési hiányt hozzávetőleg 600 milliárd forinttal.

Az akcióterv ismertetése csak azokat az intézkedéseket ismerteti, amelyek a „jól odavágunk” és a „mi aztán az emberek pártján állunk” szlogeneket támasztják alá, de semmilyen szám nem mutatja azt, hogy az adókulcs változás, az adójóváírás, vagy minimálbérek megadóztatásának mi a hatása – vagyis a megszorításokat nem meri beismerni.

Bár részletes hatáselemzésre nem volt időm, a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nagyságrendjét tekintve megbízható az alábbi hatásösszesítő:

Részletes elemzés:

1. Évi 500 millió forintos nyereség alatt a cégek nyereség után fizetendő társasági adóját 19-ről 10 százalékra csökkentik.

Az adat csak 500 Magyarországon bejegyzett és legnagyobb nyereséget elért cégre vonatkozik.

A legnagyobb 500 magyarországi cég 2009-es nyeresége: 3024 milliárd forint[9]. Az intézkedés hatására 272 milliárd forinttal fizetnek kevesebb adót.

A cégek nyereség szerinti adócsökkentése a következő:

Orbán Viktor indoklása szerint ez az intézkedés a munkahelyteremtés érdekében történt. Ez nem igaz. Az intézkedés Orbán Viktor nagyvállalkozóknak tett ígéretét teljesítette[10], amely egyben a „befektetői bizalom” erősödését is szolgálja.

A Lisszaboni Szerződés „jövedelemtermelő, monopóliumszerű vállalkozásokra” vonatkozó cikkét is, ami ez utóbbi indokot erősíti[11].

Tény, hogy a tőkeexport 2007-ben 12,5 milliárd euró, azaz (260 Ft/euró árral számolva) 3250 milliárd forint[12].

Miután a tőkekivitel a cégek nyereségnövekedésével azonos arányban növekszik, a nagyvállalkozóknak adott adókedvezménnyel a többletnyereség elsősorban a tőkeexportot szolgálja, nem pedig a magyar munkahelyteremtést.

Ennek természetszerű kihatása van a személyi jövedelemadó mértékére is.

Itt az idő, amikor nemcsak elgondolkodni kell a befektetők szerepéről, hanem nagyon határozottan önerőre kell támaszkodni, amihez meg van minden feltételünk![13]

2. Bankadó bevezetése: pénzügyi lízing, biztosító, bankok esetében 13 milliárdról 200 milliárd forintra emelik az idei költségvetési évben a hozzájárulást.

A bankadóval kapcsolatos intézkedés értékelésénél figyelembe kell venni az Európai Központi Bank hatáskörét.[16]

Folytatás a következő bekjegyzésben.